A House mint műfaj!!!

A house zene egy elektronikus zenei alstílus, nem egy gyűjtőfogalom az elektronikus zenék összességére. Kialakulása az 1980-as évek közepén kezdődött Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, Chicagóban. Fő jellemzői közt a 4/4-es ütem (melyet legtöbbször dobgépek segítségével hoznak létre) és bassline található. A bassline kíséret szerepét tölti be. A hangszerek hangját elektronikus úton állítják elő.

Ismertebb előadók:
Carl Cox
Ian Pooley
Eric Morillo
Robbie Rivera
David Morales
Steve Lawler
Kenny Dope
Little Louie Vega
Miguel Migs
Lexicon Avenue
Peace Divison
Története:
A diszkó,electro, funk, synthpop és az R&B stílus leszármazottja. Tipikus hangszerei a szintetizátor, dobgép, sequencer, sampler. Az első, kifejezetten house zenét játszó klub Chicagóban jelent meg Music Box néven. Nagy-Britanniában a műfaj fellendülése '88 nyarán indult meg, ezt az eseményt azóta a Szerelem Nyarának (Summer Of Love) titulálják. Ez volt az első olyan rendezvény amelyen e stílusba tartozó zenék szólaltak meg a nagy nyilvánosság előtt.
Később ebből a műfajból alakult ki a rave nevű stílus.
A house zene indulása egy elég látványos eseményhez köthető. 1985-ben a chicagói Komishi parkban egy kosárlabda-mérkőzés után a meghívott zenerajongók egyszerűen elégették az utált, vagy megunt diszkólemezeiket. A diszkózene világot meghódító útja ezzel látványosan véget ért. Chicagóban és New Yorkban működött két olyan klub (Chicago Warehouse, New York Paradise Garage) amely áttörte az addigi faji és szexuális, begyepesedett korlátokat. Ez a zene mindenkit egyformán vonzott.
A Chicago Warehouseban egy Frankie Knuckles nevű, legendás hírű lemezlovas egy személyben történelmet teremtett azáltal, hogy korai elektronikus zenéket, new wave muzsikákat, disco-t és soult is a repertoárjában tartott egész éjszaka átívelő szettjeiben. Ekkor jött létre, s innen ered a house zene. A New York Paradise Garageban egy bizonyos Larry Levan, illetve a közönsége szintúgy eklektikus, ám egy fokkal lassabb, nyugodtabb hangzást favorizált. Innen ered a garage zene. Ez a két klub volt az a hely, ahol nem csak a feketék, vagy csak fehérek, csak heteroszexuálisok vagy csak homoszexuálisok szórakozhattak.
Nem sokkal később a rave parties-acid house Nagy-Britanniában jelent meg. A house az egyik legkönnyedebb táncos technostílusnak számít (a művek közepes tempójúak – 120–130 bpm), mely némely előadó esetében közel áll a hip-hophoz, vagy napjaink diszkózenéjének az angolszászok által dance-floornak nevezett irányához. Eleinte a house zene a melegek körében volt igen népszerű. 1986 körül kezdett nagyobb népszerűségnek örvendeni, bár Chicagóban még mindig inkább a feketék zenéje maradt. Nem csak az amerikai zene alapozta meg a house zene irányvonalait. Az európai zenék, mint például a Depeche Mode elektronikus popzenéje, vagy a Soft Cell és a leginkább a diszkóhangzásra épülő Giorgio Moroder, Klein and MBO és számos olasz csapat is nagyon népszerű volt mind New Yorkban, mind Chicagóban.

Válfajai:
A house zene első válfaja az acid house volt, amely először 1988-ban Angliába tört be és vált a fiatalok kultúráját meghatározó zenévé. 1989 nyarára az acid house megmozdulásokat felváltották a nagy rave fesztiválok. Ma már inkább a pszichedélikus történelemhez tartozó acid house erősen kiemeli a hangszerszólamok kígyóvonalait, vidám vokáljaival és soul & western stílusú „pianóival” a happy house, a dobgépek nyújtotta lehetőségeket valamivel jobban kiaknázó és samplingelt ritmusokat is felhasználó breakbeat, vagy a legrafináltabb, meglepetésekkel és váratlan zenei képzettársításokkal teli progressive stílus, amely főleg az Államok nyugati partjának underground zenészei körében népszerű. A house végletekig leegyszerűsített, amerikai változata, melyet garage-nak hívnak, olyan kész, egymáshoz a megtévesztésig hasonló ritmikai és hangzásbeli alapokat hoz létre, melyekre a DJ-nek kell élőben rákevernie a valódi zenei tartalmat.
 
A House jellemzése, jelentése:
Ma már a house-t nem csak nagy fesztiválokon játsszák, hanem minden péntek és szombat este a diszkókban is. A lüktető zene és a villódzó fények mellett viszont nem az a lényeg, hogy lelki partnerre találjunk egy óra alatt, hanem, hogy a nekünk legjobban tetsző lánnyal, fiúval megismerkedjünk, és lehetőleg minél hamarabb összemelegedjünk. Ezért fontos a minél divatosabb, meghökkentőbb, szexisebb és változatosabb megjelenés. A szöveg általában csak néhány lakonikus varázsmondatra szorítkozik, ilyenekre, mint: que divina, vagy don’t give up the fight, melyek elsősorban a tudatalattit veszik célba, és fogva is tartják a mű időtartama alatt.